A következő címkéjű bejegyzések mutatása: huszonnegyedik fejezet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: huszonnegyedik fejezet. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 14., kedd

Huszonnegyedik fejezet (18+)

       24.  Fejezet
Fölkeltem hát szerelmem öléből, és odamentem a szekrényemhez, ahol a telefon hevert. Megnéztem, hogy ki hív, Anthony volt. Nem tudtam, hogy mit tegyek… Egyrészről, nem tehetem meg azt, hogy nem veszem fel, mert akkor a fiam azt hiszi, hogy valami baj van. Másrészről, Edward hallani fogja a beszélgetésünket, és rossz következtetést fog levonni. Ránéztem Edwardra, majd a telefonra, majd megint rá, és vissza. Végül fölvettem a telefont.
-   Halló?
-  Szia! Mi újság, mikor jössz haza?- hallottam meg kisfiam hangját, és nem tehettem ellene, de kijött belőlem az anya.
-   Nem tudom még, kicsim. Sok mindent el kell intéznem itt… A többiek hazaértek már?- kérdeztem aggódva. Hihetetlen, hogy mennyire elhanyagoltam a családomat.
-  Igen, nem olyan régen, körülbelül olyan fél órája. Ettek, megmosakodtak, és most alszanak. De amúgy jól vannak, csak ki vannak fáradva. Hallom lesz egy új családtagunk.- mondta.
-  Igen, Rachel-t kedvelni fogod, nagyon kedves teremtés.
-  Már várom, hogy megismerhessem. Hallottam, hogy mit tett érted.
-  Igen, helyén van a szíve a lánynak.- mosolyogtam.
-  Amúgy nem akartalak zavarni, ha sok dolgod van, akkor majd beszélünk, ha ráérsz. Hívj bármkor.- mondta Anthony.
-  Jól van, majd jelentkezem.- mondtam.- Szeretlek!
-  Én is, szia.- válaszolt, majd ki is nyomta a telefont. Végig háttal álltam Edwardnak, nem mertem a szemébe nézni. Mit gondolhat most?
Hallottam, ahogy susognak a ruhák, majd ahogy közelebb lépked hozzám. Nagyot sóhajtottam, és szembe fordultam vele. Mélyen a szemeibe néztem, melyekben az érzelmek kavalkádját láttam. Óvatos voltam, nem tudtam, hogy mit fog lépni. Megköszörülte a torkát, és én egy picit összerezzentem. Szépen lassan fölemelte az egyik kezét, és az arcomra simította. Én belebújtam az érintésébe várva, hogy mi fog következni.
-  Beszélnünk kéne.- mondta, mire én fölnéztem rá. Láthatta a rémületet az arcomon, mert megenyhült a tekintete.
-  Kérlek, Edward, még nem állok készen ezt megosztani veled. Kérlek, értsd meg. Majd, ha végeztünk itt, majd ha haza megyünk, mindent elmondok. De kell egy kis idő még ehhez nekem.
-  Csak annyit árulj el, hogy a párod-e…- kérlelt. A szemei már-már könyörögtek.
-  Nem, nem az. Soha nem volt senkim rajtad kívül.- vallottam be neki.
Nem kérdezett többet, csak megcsókolt. Olyan hévvel, hogy ha nem tart a derekamnál fogva is, akkor attól tartok, hogy a lábaim felmondták volna a szolgálatot. Belemosolygott a csókunkba, mikor érezte a hatását rajtam.
-  Szeretlek.- suttogta az ajkaimnak.
-  Szeretlek.- válaszoltam neki boldogan.
-  Sosem fogom ezt megunni hallani.- mosolygott rám azzal a csibészes félmosolyával.
-  Én sem.- mosolyodtam el én is.

Teltek a napok, és már azt vettem észre, hogy egy hete ott vagyunk Volterrában. A gyerekek rettentően hiányoztak, bár minden nap beszéltem velük telefonon. Valamint aggasztott a hír is, amit otthonról hallottam. Haza akartam menni, de Edward arra kért, hogy maradjak még egy picit, Aro úgy sem engedne el egy hétnél hamarabb. Így hát maradtam, és az összes szabadidőmet szerelmemmel töltöttem. Rengeteget beszélgettünk, és élveztük egymás társaságát. Volt, hogy nem csináltunk semmit, csak feküdtünk az ágyban, én olvastam a kedvenc könyvem, miközben Edwardhoz bújtam. Ilyenkor általában el kezdett mintákat rajzolni a derekamra, majd egyre följebb, az oldalamon is, aztán miközben ezt tette, belecsókolt a nyakamba.
Mondanom sem kell, hogy ekkor már nem tudtam rendesen koncentrálni a könyvre, és voltak olyan részek, amiket vagy háromszor, esetleg négyszer újra kellett olvasnom, hogy értelmet nyerjenek a betűk… Végigcsókolta a nyakamat, majd a vállamra tért ki, aztán újból a nyakamat csókolta, de ekkor már harapdálta is. Kisebb remegések futottak végig a testemen egy helyre koncentrálódva… Hihetetlen, hogy milyen hatással van rám. Nem baj, én azért folytattam az olvasást, de mikor a fülemet kezdte el harapdálni, végem volt. Nagyot nyögve adtam meg magam, és felé fordultam. Diadalittasan vetette az ajkaimra magát.
-  Tudtam, hogy nem fogsz tudni ellenállni nekem…- suttogta az ajkaim közé.
-  Ó, igazán?- kérdeztem kacéran.- Hát akkor csak figyelj!- mondtam neki, és visszafordultam a könyvem felé.
Folytattam, ahol abbahagytam, de Edward édes kényeztetése mellett nehéz volt koncentrálni. Mikor már ki tudtam zárni, a csókjait, elindult a keze a felsőm alá. Becsúsztatta a pólóm alá, majd szépen lassan, mintákat rajzolva haladt egyre feljebb. Mikor elérte a melltartómat, a szegélye mentén hátra csúsztatta a kezeit, és kikapcsolta azt. Fogával elcsippentette a pántjait, és diadalittasan felmordult, mikor lekerült rólam az anyag.
-  Tartozol nekem egy pár melltartó pánttal.- szúrtam közbe.
-  Te csak olvassál, azt szeretnéd, nem?- kérdezte huncutul, miközben visszatért a kényeztetésemhez.
Olvastam, de mikor a kezeit a melleimre simította, megakadtam, és felsóhajtottam. Finoman megmarkolta az egyiket, a másikat az ujjbegyei közé csippentette, és úgy izgatta. Éreztem, hogy egyre keményebb, és érzékenyebbek lesznek a melleim, és már nem is tudtam olvasni, csak lehunyva a szemem élveztem az érintését.
-      Hangosan olvasd, hogy tudjam, még arra kondentrálsz…- suttogta a fülembe, majd el kezdte harapdálni.
Nem tehettem mást, hangosan olvastam fel neki a könyvet, néha megállva, megakadva az élvezet hatására. Mikor beleharapott a nyakamba, rendszerint megremegett a hangom, mikor erősebben szorította meg a már túlérzékeny mellemet, bennmaradt a levegő a tüdőmben. Nem maradt el a hatás, és élvezte ezt. Azért sikerült olvasnom is neki.
Pár percnyi kínzás után elengedte az egyik kezével a mellemet, és lejjebb kalandozott. Kigombolta a nadrágomat, és lehúzta rólam. Már csak a bugyi volt rajtam. Hálát adtam az égnek, hogy átköltöztem Edward szobájába, így nem törhetnek ránk… Felixnek valami hihetetlen időzítései vannak…
Óvatosan benyúlt a bugyimba, és el kezdett izgatni. Mondanom sem kell, hogy ekkor már szinte érthetetlen volt, amit olvastam. Sokszor elfúlt a hangom, és meg is akadtam.
Aztán két ujjával belém hatolt, és én egy felsikkantottam. Olyan régen nem érintett így. Annyira vágytam rá. Megállt bennem várva a reakciómat, majd szépen lassan el kezdte bennem mozgatni az ujjait. Eldobtam a könyvet, mert attól tartottam, hogy el fogom szakítani az érzelmek miatt. Hátra fordultam hozzá, és megcsókoltam.
-  Akarlak, most!- nyögtem a csókunkba, ugyanis nem hagyta abba a tevékenységét. Rám nézett csillogó szemekkel, hogy biztosítsam szavaimat.- Kérlek, szerelmem!- kértem ismét.
Kigomboltam az ingjét, és levettem róla, majd mikor kicsusszant belőlem, felé fordultam, és a nadrágját is kigomboltam. Türelmetlen voltam. Láttam, hogy ő is annyira vágyik rám, mint én rá, és ez még jobban fölkorbácsolta az izgalmamat. Levette a nadrágját, majd engem fosztott meg a felsőmtől. Én lehúztam az alsónadrágját, és a kezembe vettem férfiasságát. Mereven, keményen feszült a kezemnek, és éreztem, hogy alig várja, hogy testünk egybeolvadhasson. Nem sokáig húztam hát az időt. Levette a bugyimat, és megmarkolta a fenekemet. Egyszerre nyögtünk föl.
Beleültem az ölébe, és megcsókoltam. Miközben csókoltam, az egyik kezével a mellemet, a másikkal a fenekemet markolta. Felemelkedtem, és megfogtam a férfiasságát, és magam felé vezettem. Lassan engedtem magamba, de annál élvezetesebb volt. Mind a ketten visszatartottuk a lélegzetünket, mikor bennem volt. Csak egy másodpercre, aztán el kezdtünk szerelmeskedni. Annyira óvatos és gyengéd volt velem.
Mikor végeztünk, ráborultam a mellkasára, és mind a ketten kapkodva vettük a levegőt.
-   Szeretlek!- mondtam neki.
-   Örökké!- válaszolta.

Az egész napot végigszerelmeskedtük. Nem volt megállás. Olyan volt, mintha a legtisztább drogra találtunk volna rá. Nem tudtunk elszakadni a másiktól. Volt, hogy hevesen szerettük egymást, volt, hogy lassan, szenvedélyesen. A lényeg az volt, hogy annyi év után ismét egymáséi lehettünk, ezúttal – remélhetőleg – véglegesen. 

Sziasztok!

Itt is vagyok a frissel. Remélem tetszett:) A következő fejezetekben írok Rachelékről, valamint akkor már elindulnak haza. Lejárt az idő, a kérdés már csak az, hogy Edwarddal, vagy nélküle megy haza Bella? Valamint elengedi-e Felix-et Aro, ha velük akarna tartani? Mi lehet otthon, ami miatt Bella aggódik? 
Még, amit tervezek, az az otthoni helyzet. Úgy terveztem, hogy írok egy Renesmée/Jacob fejezetet, kérlek döntsétek el, hogy melyiket írjam meg szombatra:) Ha van valami kérdésetek, kérésetek a következő fejezettel (vagy akármelyikkel kapcsolatosan, szóljatok. 
Köszönöm a kommenteket, és a pipákat, és a chat-es komit is! Ezt a fejezetet Klaunak, Sziszynek, és K-nak küldöm!:) 

Puszi, 
Yvi (: 

U.I.: Ne aggódjatok, a Cullenekről is hamarosan írni fogok :)

Másik blogjaim