B.Ú.É.K.

Sziasztok!

Boldog Új Évet Kívánok Nektek!
A legjobbakat kívánom mindenkinek, remélem velem maradtok 2015-ben is. :)
Köszönöm, hogy olvastatok, és, hogy támogattatok ebben az évben!
2015-ben újult erővel vágok az írásnak, és remélem, hogy mindenki (legalábbis sokan) meg lesztek vele elégedve!:)

Búcsúztassuk el tisztességesen ezt az évet, és vágjunk neki az új évnek boldogan! :))

Puszi,
Yvi (: 

Harminchetedik fejezet

      37.  Fejezet

Renesmée szemszöge

Csodálatos volt megismerkedni a családommal, végre van apám, aki láthatóan szeretné az összes kihagyott időt bepótolni. Rengeteg programot csinált számunkra, és én szívesen vettem részt rajta. Ám nehéz volt megemésztenie, hogy Jacob a kedvesem.

-  Mennem kell, hamarosan, Jake vár rám.- mondtam szüleimnek, az egyik alkalommal, mikor a Culleneknél voltam.

-  Nem tetszik nekem, hogy olyan sok időt töltesz vele…- mondta Edward morcosan.

-  Miért? Apa, Jake bevésődése vagyok, még szép, hogy ilyen sok időt töltök vele.- mondtam neki értetlenül. Apám szemei kikerekedtek, és lefagyott egy pillanatra, utána viszont mérgesen pillantott rám, és esküszöm, ha lehetséges volna, akkor vérvörös színben pompázott volna a feje.

-  Hogy micsoda?? Egy alakváltó bevésődése vagy?? Ez hogy fordulhatott elő?- kérdezte aggódva.

-  Mi a baj vele, nem értem.

-  Nessie, az alakváltók nem megbízhatóak, ha egyszer véletlen elveszti a fejét, megölhet.- mondta, én pedig nagyon megharagudtam rá.

-  Mintha ez a vámpíroknál nem fordulhatna elő…- válaszoltam mérgesen, de mikor megláttam az arcát elszégyelltem magam. Úgy nézett rám, mintha pofon vágtam volna.- Apu, Jake engem soha nem bántana, értsd meg, mióta megfogantam, anya mellett állt, és vigyázott rám. Nem tudna bántani, hamarabb tenne magával rettenetes dolgokat. Nem akarom még egyszer meghallani, hogy Jake-ről rosszakat mondasz, vagy bármelyik másik alakváltóról, és ez az egész családra vonatkozik. Ha nem tudjátok ezt teljesíteni, akkor annyi volt. Szeretlek benneteket, de őket jobban.- láttam, hogy nagyon megbántottam, de ő is megbántott engem.

Mielőtt bármit is mondhatott volna, kiszaladtam a házból, és hátra sem nézve futottam a határ felé. Mikor hallótávolságon kívülre kerültem, eleredtek a könnyeim, és én mit sem törődve velük szaladtam tovább. Már közel járhattam a határhoz, de a könnyeim miatt nem láttam semmit, és az orrom is folyt, folyamatosan szipogtam, így az illatokat sem éreztem.

Ezért történhetett az, hogy hirtelen nekiszaladtam valaminek. Jobban mondva valakinek, hiszen két erős kar ölelt át, ahogy nekimentem. Mellkasába fúrtam a fejem, és úgy sírtam tovább.

-  Kicsim, mi a baj, mi történt?- kérdezte aggódva Jake, de én csak zokogtam tovább. – Ne csináld már, nyugodj meg, és mondd el, hogy mi történt.- Kérlelt, miközben a szemeimbe nézett, majd óvatosan megtörölte az arcomat.

-  A… apa… Edwarddal veszekedtünk…- nyögtem ki végül, mire kinevetett. Sértett, hogy nevet egy ilyen fontos dolgon, és ismét, elkeseredésemben kibuggyant pár könnycseppem. Jake lehajolt, és lecsókolta a könnyeimet, majd a homlokát az enyémnek támasztotta. Ölelésén nem lazított egy pillanatra sem.

-  Ki fogtok békülni, ne aggódj. Egyáltalán min vesztetek össze?- kérdezte, miközben a hátamat simogatta.

-  Rajtad…- böktem ki egy kis habozás után.

-  Rajtam?- nem értette.

-  Igen, szerinte veszélyes lehetsz a számomra, én pedig összevesztem vele. A végén megmondtam neki, hogy ha nem tudnak kedvesek lenni veletek, akkor hagyjanak békén, hiszen te vagy az életem, nem hagyhatom még az apámnak sem, hogy rosszakat mondjon rád. De félek tőle, hogy ennyi volt, vége a tündérmesének…- mondtam szipogva.

-  Jajj, kicsim…- mondta, majd egy lágy csókot nyomott a számra.- Csak félt, biztosan nem akart összeveszni veled, biztosan bocsánatot fog kérni tőled.- nyugtatgatott.- Gyere, menjünk haza.- mondta, majd a karjaiba kapva indult meg La Push felé. Hozzájuk mentünk, mikor beléptünk a házba, köszöntem Billynek. Nagyon szerettem, olyan volt, mintha a nagypapám lenne, de ő már a menyeként emleget. Nagyon jól esik, hogy ennyire elfogadja, hogy Jake-hez tartozom.

Szerelmem a konyhába vezetett, és elővett a fagyasztóból egy hatalmas csokifagyis bödönt. Rám nézett, majd a bödönre, végül az elővett tálkára. Végül csak egy evőkanalat vett elő, és a szobájába mentünk. Lehuppant az ágyára, majd az ölébe húzott, és odaadta a fagyis bödönt, amibe szépen beleállította a kanalat. Hálásan vettem el tőle, majd be is kaptam az első falatot. Isteni volt!

-  Te vagy a legjobb! Szeretlek.- mondtam neki, és hátrafordultam egy csókra.

-  Én is szeretlek.- válaszolta, miközben átkarolt a hasamnál.

Nem sokat beszéltünk ezek után, csak majszoltam a fagyit, persze kedvesemnek is adtam belőle. Később, mikor már teljesen lenyugodtam, mesélt róla, hogy mikor kisgyerek volt, az anyukájával sokszor tettek így, ha valamiért szomorú volt. Utána sokat mesélt a gyermekkoráról, én pedig szeretetteljesen hallgattam életem szerelmét. 

Sziasztok!

Boldog Karácsonyt így megkésve is, remélem mindenki a szeretteivel töltötte a napokat, és jól éreztétek magatokat. Valamint remélem olyan ajándékot hozott a Jézuska, aminek örültök, amire vágytatok! ♥ 

Sok-sok puszi, 
Yvi (:

Szünet

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy szüneteltetem a blogot egy ideig. Lehet, hogy januártól újult erővel folytatom az írást, de most kell egy kis "pihi", hogy összeszedjem a gondolataimat, és jó, érdekes és élvezhető fejezeteket tudjak hozni Nektek. Utálok csúszni, és az elmúlt időben rendszeresen volt rá példa.

Az egyik ismerősömmel egy új történeten dolgozunk, ami az összes képzelőerőmet, ötletemet kisajátította, ugyanis (igaz még csak most kezdtünk neki, de ) ki szeretnénk adni. Ha valakit érdekel, akkor a blog elérhető ANGOLUL ezen a címen: War for Iora.
Fönt van a prológus és az első fejezet, a második fejezet úton van, de mivel, hogy ki szeretnénk adni, ezért nem lesz fönt az összes fejezet, sőt. Viszont információkat lehet találni a könyvvel kapcsolatosan, a Facebook oldalt itt nézhetitek meg, remélem páran támogattok majd, jól esne. :)

Sajnálom, hogy ezzel a hírrel jöttem, és nem fissel, de igyekszem írni az új fejezeteket. Azért a minőség a legfontosabb számomra, és az elmúlt pár fejezet jócskán le volt maradva ilyen téren a többitől.

Jelentkezni fogok addig is, lehet, hogy hozok kisebb szösszeneteket. Karácsonykor tervezek egy kisebb meglepit, remélem össze is jön. Addig is, ha bármi kérdésetek van, vagy ha csak beszélni szeretnétek velem, a blogon elértek, valamint a szilagyi.yvett@freemail.hu címre, ha írtok, válaszolok szívesen.

Puszi,
Yvi (:

Harminchatodik fejezet

      36.  Fejezet

Bella szemszöge

A hetek gyorsan teltek, Renesmée egyre jobban megismerte a Culleneket, sok időt töltött velük és persze Jake-kel is. Nagyon jól kijött mindenkivel, és kedvelte őket nagyon. Edwarddal rengeteg időt töltött, és ikor nem az „új családdal” volt, akkor az öccsét győzködte, hogy ismerje meg őket.

Anthony egy párszor találkozott velük, Emmettel és Jasperrel különösképpen kijött, a többiekkel is elbeszélgetett, de az apját kerülte. Nem beszéltek sokat, Edwardnak lehetősége sem volt rá…

Aztán egyszer, mikor átmentem, hogy a kedvesemmel legyek, meglepő látványban volt részem. Apa és fia a nappaliban volt, és beszélgettek. Nem akartam zavarni, de még mielőtt eltűntem volna, utánam szóltak.

-  Bocsássatok meg, nem akartam megzavarni semmit.- mentegetőztem

-  Ugyan, kicsim, te sosem zavarsz.- mondta kedvesem, és kinyújtotta felém a karjait. Gondolkodás nélkül telepedtem az ölébe, és szorosan hosszábújtam.

-  Miről beszélgettetek?- kérdeztem kisfiamra nézve. Nagyon kíváncsi voltam, de ha nem akarják elmondani, akkor nem erőlködök…

-  Éppen arról beszéltünk, hogy látom, hogy te és Nessie boldogok vagytok Edward mellett. Nessie lassan kezdi apának hívni, ami miatt kiver a víz…- mondta elszörnyedve, de én csak nevettem rajta. Edward is mosolygott.- Látom a gondolatai között, hogy egyre gyakrabban gondol rá úgy, mint „apa”. De nem bánom, hiszen végre megkapta az igazi apát, akire mindig is vágyott. Neki nagy szüksége volt rá, és végül is örülök neki, hogy itt van. És mivel rajtad is azt látom, hogy csak boldogabb lettél, mióta visszatértek, így úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt. Egy lehetőséget arra, hogy jobban megismerjük egymást.

-  Anthony! Köszönöm!- borultam a nyakába egy pillanat alatt.- Nem is sejted, hogy ez milyen sokat jelent nekem!- zokogtam örömömben.

-  Anyu, ne már, kérlek, ne sírj.- kérlelt, és finoman a keze közé fogta az arcom. Mélyen a szemembe nézett, és a fejemben hallottam a gondolatait. Nem ígérek semmit, ne örülj előre. Csak egy esélyt kap, ha eltolja, én végeztem. A többieket kedvelem, de… Aprót biccentettem, hogy értettem, amit mond, de a mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról. Végre egy család lehetünk, ha minden jól meg. Anthony nem zárkózik el az apjától. Mióta vártam erre!

Rachel és Felix már egy párt alkotnak, egy hete mondták el a hírt. Felix, a nagyszájú gyerek boldogan jelentette be a nagy hírt, míg Rachel mellette állt, és teljesen zavarba jött. Annyira szerettem Rachel ártatlanságát. Minden zavarba tudta hozni, és kedvese ezt ki is használta. Mindannyian gratuláltunk neki, Renesmée pedig barátnője nyakába ugrott örömében.

Mióta nálunk laknak, Rachel és Nessie legjobb barátnők lettek. Együtt mentek vásárolni, és sok csajos programot csináltak együtt, aminek nagyon örültem.

Felix Jacobbal jött ki jól, és, ha együtt látogattuk meg a Culleneket, rettenetesek voltak Emmettel. Komolyan mondom, mint két kisgyerek. Mindig valami rosszaságon törték a fejüket, ha egy légtérbe kerültek, le sem lehetett állítani a vicc-királyokat! Mindenki áldozatául esett már a csínyeiknek, de főleg Vic-kel voltak kegyetlenek. Azt mondják azért, mert Vic-kel lehet viccelődni, ő nem sértődik meg, sőt, fölveszi a kesztyűt.

Sokat szoktunk nevetni rajtuk, Vic erős ellenfél, sokszor jártak már pórul. Főleg, ha Alice, vagy én is besegítünk neki. Persze akkor csalóknak vagyunk titulálva, és gyorsan elkapnak, és megcsikiznek minket. Emmettnek szerintem van egy titkos megállapodása Edwarddal, mert amikor valami csínyt tervez a két fiú, kedvesem mindig el akar hurcolni onnan, hogy ne tudjak Vic-nek segíteni visszavágni. De persze nem mindig jön ám ez össze nekik, és akkor nagyon visszanyal a fagyi.

Vic és Emmett sokat beszélgetnek, és Emmetten látszik, hogy már kezdi egyre jobban túltenni magát Rose elvesztésén. Ennek mindannyian örülünk, de aztán van egy pillanat, mikor megtörik, és ostorozza magát. Úgy gondolja, hogy nem szabadna boldognak lennie a kedvese nélkül, hogy ezzel elárulja. Ilyenkor általában csak Vic tud rajta segíteni. Nagyon jól megértik egymást, megosztották egymással a fájdalmukat. Vic sokat mesélt neki arról, hogy ő hogy tudta feldolgozni James elvesztését. Persze nem arra bíztatta, hogy szemeljen ki egy prédát, és üldözze, ahogy ő anno tette… Ez mosolyt csalt Emmett arcára. Azóta kezdett el Emmett festeni… Meg kell, hogy mondjam, hogy elég ügyes is benne! Vic kapta az első képet, ami elkészült, és a nappaliba került.

Vic boldogan megy el mellette nap, mint nap. Örül, hogy segíthet egy embernek –vámpírnak-, aki hasonlókon megy keresztül, mint amin ő ment át régen. Remélem sikerül neki kihúznia a nagy Macit a depresszióból, mert mindenki sokkal vidámabb, ha ő is az. 

Sziasztok!

Itt a friss, remélem tetszik! :) 
Köszönöm, hogy olvastok, kommenteltek, pipáltok! :)
Mikulásra egy boldogabb fejezetet hoztam nektek, amit remélem nem bántok, ha szeretnétek részleteket kifejtve olvasni, írjátok meg nyugodtan, és én hozom is! Felix és Emmett mókáiból majd a történet folyamán látni fogtok példákat, de aggódjatok! :) 
Boldog Mikulást, remélem sok finomat hozott Nektek! :) 

Puszi,
Yvi (: