Harminchatodik fejezet

      36.  Fejezet

Bella szemszöge

A hetek gyorsan teltek, Renesmée egyre jobban megismerte a Culleneket, sok időt töltött velük és persze Jake-kel is. Nagyon jól kijött mindenkivel, és kedvelte őket nagyon. Edwarddal rengeteg időt töltött, és ikor nem az „új családdal” volt, akkor az öccsét győzködte, hogy ismerje meg őket.

Anthony egy párszor találkozott velük, Emmettel és Jasperrel különösképpen kijött, a többiekkel is elbeszélgetett, de az apját kerülte. Nem beszéltek sokat, Edwardnak lehetősége sem volt rá…

Aztán egyszer, mikor átmentem, hogy a kedvesemmel legyek, meglepő látványban volt részem. Apa és fia a nappaliban volt, és beszélgettek. Nem akartam zavarni, de még mielőtt eltűntem volna, utánam szóltak.

-  Bocsássatok meg, nem akartam megzavarni semmit.- mentegetőztem

-  Ugyan, kicsim, te sosem zavarsz.- mondta kedvesem, és kinyújtotta felém a karjait. Gondolkodás nélkül telepedtem az ölébe, és szorosan hosszábújtam.

-  Miről beszélgettetek?- kérdeztem kisfiamra nézve. Nagyon kíváncsi voltam, de ha nem akarják elmondani, akkor nem erőlködök…

-  Éppen arról beszéltünk, hogy látom, hogy te és Nessie boldogok vagytok Edward mellett. Nessie lassan kezdi apának hívni, ami miatt kiver a víz…- mondta elszörnyedve, de én csak nevettem rajta. Edward is mosolygott.- Látom a gondolatai között, hogy egyre gyakrabban gondol rá úgy, mint „apa”. De nem bánom, hiszen végre megkapta az igazi apát, akire mindig is vágyott. Neki nagy szüksége volt rá, és végül is örülök neki, hogy itt van. És mivel rajtad is azt látom, hogy csak boldogabb lettél, mióta visszatértek, így úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt. Egy lehetőséget arra, hogy jobban megismerjük egymást.

-  Anthony! Köszönöm!- borultam a nyakába egy pillanat alatt.- Nem is sejted, hogy ez milyen sokat jelent nekem!- zokogtam örömömben.

-  Anyu, ne már, kérlek, ne sírj.- kérlelt, és finoman a keze közé fogta az arcom. Mélyen a szemembe nézett, és a fejemben hallottam a gondolatait. Nem ígérek semmit, ne örülj előre. Csak egy esélyt kap, ha eltolja, én végeztem. A többieket kedvelem, de… Aprót biccentettem, hogy értettem, amit mond, de a mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról. Végre egy család lehetünk, ha minden jól meg. Anthony nem zárkózik el az apjától. Mióta vártam erre!

Rachel és Felix már egy párt alkotnak, egy hete mondták el a hírt. Felix, a nagyszájú gyerek boldogan jelentette be a nagy hírt, míg Rachel mellette állt, és teljesen zavarba jött. Annyira szerettem Rachel ártatlanságát. Minden zavarba tudta hozni, és kedvese ezt ki is használta. Mindannyian gratuláltunk neki, Renesmée pedig barátnője nyakába ugrott örömében.

Mióta nálunk laknak, Rachel és Nessie legjobb barátnők lettek. Együtt mentek vásárolni, és sok csajos programot csináltak együtt, aminek nagyon örültem.

Felix Jacobbal jött ki jól, és, ha együtt látogattuk meg a Culleneket, rettenetesek voltak Emmettel. Komolyan mondom, mint két kisgyerek. Mindig valami rosszaságon törték a fejüket, ha egy légtérbe kerültek, le sem lehetett állítani a vicc-királyokat! Mindenki áldozatául esett már a csínyeiknek, de főleg Vic-kel voltak kegyetlenek. Azt mondják azért, mert Vic-kel lehet viccelődni, ő nem sértődik meg, sőt, fölveszi a kesztyűt.

Sokat szoktunk nevetni rajtuk, Vic erős ellenfél, sokszor jártak már pórul. Főleg, ha Alice, vagy én is besegítünk neki. Persze akkor csalóknak vagyunk titulálva, és gyorsan elkapnak, és megcsikiznek minket. Emmettnek szerintem van egy titkos megállapodása Edwarddal, mert amikor valami csínyt tervez a két fiú, kedvesem mindig el akar hurcolni onnan, hogy ne tudjak Vic-nek segíteni visszavágni. De persze nem mindig jön ám ez össze nekik, és akkor nagyon visszanyal a fagyi.

Vic és Emmett sokat beszélgetnek, és Emmetten látszik, hogy már kezdi egyre jobban túltenni magát Rose elvesztésén. Ennek mindannyian örülünk, de aztán van egy pillanat, mikor megtörik, és ostorozza magát. Úgy gondolja, hogy nem szabadna boldognak lennie a kedvese nélkül, hogy ezzel elárulja. Ilyenkor általában csak Vic tud rajta segíteni. Nagyon jól megértik egymást, megosztották egymással a fájdalmukat. Vic sokat mesélt neki arról, hogy ő hogy tudta feldolgozni James elvesztését. Persze nem arra bíztatta, hogy szemeljen ki egy prédát, és üldözze, ahogy ő anno tette… Ez mosolyt csalt Emmett arcára. Azóta kezdett el Emmett festeni… Meg kell, hogy mondjam, hogy elég ügyes is benne! Vic kapta az első képet, ami elkészült, és a nappaliba került.

Vic boldogan megy el mellette nap, mint nap. Örül, hogy segíthet egy embernek –vámpírnak-, aki hasonlókon megy keresztül, mint amin ő ment át régen. Remélem sikerül neki kihúznia a nagy Macit a depresszióból, mert mindenki sokkal vidámabb, ha ő is az. 

Sziasztok!

Itt a friss, remélem tetszik! :) 
Köszönöm, hogy olvastok, kommenteltek, pipáltok! :)
Mikulásra egy boldogabb fejezetet hoztam nektek, amit remélem nem bántok, ha szeretnétek részleteket kifejtve olvasni, írjátok meg nyugodtan, és én hozom is! Felix és Emmett mókáiból majd a történet folyamán látni fogtok példákat, de aggódjatok! :) 
Boldog Mikulást, remélem sok finomat hozott Nektek! :) 

Puszi,
Yvi (: