20. Fejezet
Amint
beértünk a szobába, Rachelhez fordultam.
- Bocsáss
meg, hogy ilyen sűrűn magadra hagylak, de most el kell mennem kiszellőztetni a
fejemet. Még nem tudsz semmit rólam meg Edward-ról, de majd, ha visszatértem,
mindent elmesélek, és jobban megismerhetjük egymást.- ajánlottam.
- Persze,
menj csak nyugodtan. észrevettem, hogy olyan valaki, aki közel állt hozzád.
- Köszönöm.-
mondtam, majd megöleltem. Egy pillanatra meglepődött, de utána visszaölelt.
Nem
tartózkodtam sokáig a vár falain belül, gyorsan elhagytam, és az erdőbe
vetettem magam. Elejtettem pár állatot, hogy ne legyek szomjas, és hogy vissza
tudjam magam fogni, mikor a királyi család táplálkozik. Csak bolyongtam az
erdőben, és gondolkodtam. Vajon mit csinálhat most Edward? Mit gondolhat rólam?
Elhiszi, hogy tényleg élek? És Alice honnan gondolta, hogy meghalok? Vajon
szeretne tudni a gyerekekről? Elmondhatom neki egyáltalán? Hinne nekem?
Ilyen, és
ezekhez hasonló gondolatok száguldoztak a fejemben, mikor átestem valamin,
vagyis inkább valakin. Csak akkor vettem észre, mikor már a földön landoltam.
Valaki a fűben kuporgott, éppen vadászott. gyorsan beleszagoltam a levegőbe,
hogy mi lesz az áldozata, és mikor megéreztem az ember illatát, megdermedtem.
- NE!-
sikoltottam, mikor láttam, hogy már éppen támadni akar, és megfogtm a kezét, és
lerántottam a földre. Neki feketék voltak a szemei, az ösztönei diktáltak, és
próbált megszabadulni tőlem. Próbált kicsavarodni a szorításomból, de nem ment
neki. Szorosan fogtam.
Rémisztően
fölmordult, állati hangjától kirázott a hideg, de nem engedtem el. Egy nő volt
az erdőben, és nem hallhatta, de várandós volt. Nagyon gyenge volt a szívhang,
még pici lehetett a baba, és mivel ő az illatra koncentrált nem tudhatta. Nem hagyhattam,
hogy végezzen velük.
Sajnos
erősebb volt, mint én, ezért ki tudott szabadulni a fogásomból, de most ő
fogott le engem. Ráült a hasamra, hogy lefogjon, és a kezeivel fogta le az én
kezeimet.
Eléggé
meglepődtem, mikor Edwarddal találtam magam szemben.
- Edward,
ez nem te vagy. Te sosem bántanál egy várandós nőt!- mondtam neki.- Kérlek, térj
vissza hozzám.- könyörögtem neki.
Láttam rajta, hogy küzd. Vissza akar
térni, de a szörnyet nehéz visszazárnia a ketrecbe. Valószínűleg a Volturinál
már hozzászokott, hogy ki van engedve a ketrecéből, és mindig megkapja, amire
vágyik.
- Edward,
koncentrálj rám. Sosem bántottál nőket. Ez a nő ráadásul terhes. Hallgasd csak
meg! Hallod a második hangot? Azt a kis gyengét? Ő az, egy kisbaba.
- Honnan
tudtad?- kérdezte üveges tekintettel, mikor már valamennyire visszatért.
- Onnan,
hogy én… én csak jobban figyeltem.- mondtam neki. Majdnem elszóltam magam,
Bella figyelj oda jobban!- szóltam magamra.
- Ezt
nem hiszem el…- zsörtölődött.- Már megint te?- kérdezte idegesen, mikor rájött,
hogy ki állította le.
- Úgy
látszik…- válaszoltam neki.
- Mit
akarsz? Megint hazudozni fogsz?
- Nem
tehetek róla, hogy nem hiszel nekem… Mit tudnék csinálni, hogy elhidd, hogy
élek?- kérdeztem tőle szarkasztikusan.- Miért volna jó nekem, ha nem én lennék
magamnak kiadni magam? Jesszus, ez egy kicsit kacifántos lett…
- Értem,
és nem tudom… Egy részem szeretné elhinni, hogy tényleg te vagy Bella, de a
racionálisabb énem tudja, hogy meghaltál…
- Ácsi.
Alice látta, hogy meghalok valamiben, vagy…?
- Eltűnt
a jövőd. Nem látott konkrét indokot, hogy miért, de nem látta a jövődet, és, ha
valakinek nem látja a jövőjét, akkor annak nincs is, ergo meghalt.
- És,
ha vérfarkasok között voltam? akkor ugyanúgy eltűnik a jövőm, nem? Régen emiatt
voltál annyira kiakadva…- mondtam neki. Remélem végre belátja, hogy tényleg az
vagyok, aki.
- Nem
lehettél mindig vérfarkasok között. Max úgy tűnhetett volna el a jövőd, ha
valakinek összekötődik veled a jövője.- mondta. Haladásnak fogtam föl, hogy már
nem harmadik személyben beszél rólam, ezt haladásnak veszem… Lehet, hogy a
gyerekek miatt nem látta Alice a jövőm?
- Nem
tudom, Edward. De az biztos, hogy tudom, hogy élek. Ha kell, bebizonyítom
neked.- mondtam.- Kérdezz tőlem bármit.
- Nem
tudom, nem tudom elhinni, hogy tényleg te vagy Bella. Az egy csoda lenne…-
mondta, de közben vacillált.
- Olyan
makacs vagy…- mondtam neki, miközben megforgattam a szemem.
- Én
már csak ilyen vagyok… Amúgy köszönöm, hogy nem hagytad, hogy végezzek velük…-
utalt az áldozataira. Vagyis a majdnem áldozataira.
- Igazán
nincs mit. Tudod, nem értem, hogy miért zavar, hogy élek-e vagy sem… Hiszen
elhagytál…- mondtam neki.
- Édes
Istenem… Mindig is szerettem Bellát… Egyszerűen nem tudtam azzal a tudattal
vele lenni, hogy milyen törékeny… Annyira szerettem, hogy nem tudtam
megbocsájtani magamnak, hogy bántottam.
- De
hát mindig mondtam neked, hogy milyen különleges volt számomra, és, hogy semmit
sem bántam meg, sőt…- mondtam neki.
- Igen,
tényleg mondott ilyet, de nem tudtam elhinni neki. Hiszen láttam a saját
szememmel, hogy mit tettem.
- Edward,
azok a véraláfutások semmik. Sokkal rosszabb bőrben voltam utána… James után
megígérted…- mondtam neki, de a könnyeim már ki akartak buggyanni.- Megígérted,
hogy velem maradsz, amíg el nem küldelek. Megszegted az ígéretedet, mert én
sosem küldtelek el, és sosem lettem volna képes rá!- mondtam neki, és ezzel egy
időben kicsordult az első csepp könnyem.- Olyan nagy szükségem lett volna rád!
- Mi
történi veled?- kérdezte ijedten.
- Sírok!
Nem látod?
- Mi
vagy te?- kérdezte döbbenten.
- Vámpír,
csak még vámpír koromban is csodabogár vagyok.
- Mindig
is az voltál…- suttogta Edward, majd közelebb hajolt hozzám, és ajkait finoman
az enyémekhez érintette. Végigszáguldott rajtam az érintése okozta borzongás.
Vacillált egy pillanatig, majd éhesen az ajkaim után kapott. Önkéntelenül
túrtam a hajába. Elfelejtettem mindent abban a pillanatban. De a csóknak hamar
vége lett. Homlokát az én homlokomnak döntötte, arcunkat csak centik
választották el.- Bella.- suttogta.
Sziasztok!
Remélem tetszett a fejezet:) Köszönöm a kommenteket, és a pipákat!
A fejezetet Ulának, Sziszy-nek és Klaunak küldöm.
Sok-sok puszi,
Yvi (:
Szia!
VálaszTörlésEz az!!! Végre elhiszi! Nagyon jó lett, ügyin kitaláltad a találkozásukat! Nem csalódtam benned, mindig jó ötleteid vannak! :))
Várom a kövit!
Puszi: Klau
Szia Klau!
TörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszett :)
Puszi,
Yvi (:
Szia. Király lett ez a fejezet is. Folytasd hamar. Puszi Ula D.
VálaszTörlésSzia Ula!
TörlésKöszönöm szépen ! (:
Puszi,
Yvi (:
Szia Yvi :)
VálaszTörlésAnnyira de annyira jó volt ez a feji :) Még a végén be is könnyezett a szemem :) Nagyon szuper volt :) ÉS remélem most egy kis boldogságot bele viszel :) Bár nekem mint mindig előre szaladt a fantáziám :D
Szia Sziszy!
TörlésKöszönöm szépen! Örülök neki, hogy tetszett! Hát, az majd kiderül, de még nincs vége a megpróbáltatásuknak... :)
Puszi,
Yvi (: