Huszonegyedik fejezet

       21.  Fejezet

-  Most már hiszel nekem?- kérdeztem én is suttogva.

-  Igen.- mondta, és magához húzott még egy csókra.- Ne tudd meg, hogy milyen volt nélküled élnem. Szeretlek, Bella! Mindig is szerettelek!

-  Akkor miért hagytál el?- kérdeztem tőle.

-  Mert akkor úgy láttam helyesnek. Nem akartalak bántani, de mikor Alice mondta, hogy meghaltál, átkoztam magam, amiért elhagytalak, és nem vigyáztam rád. Soha többé nem követem el ezt a hibát! Meg tudsz nekem bocsájtani?- kérdezte könyörögve.

-  Nem tudom. A szívem szerint meg tudnék, de az eszem mást mond. Ha egyszer elhagytál, mi akadályoz meg abban, hogy még egyszer megtedd? Be kell bizonyítanod, hogy komolyan gondolod. Már nem csak saját magamra kell gondolnom…- mondtam neki.

-  Ezt hogy érted? És ki volt az, akivel akkor beszéltél, amikor először találkoztunk?- kérdezte.

-  Nem mondhatom el, sajnálom.- nem tudhat a gyerekekről még. Addig nem, míg nem vagyok benne biztos, hogy tényleg komolyan gondolja, amit mond.

-  A párod? Találtál valaki mást?- gyanúsított meg.

-  Ilyennek ismersz?- kérdeztem döbbenten. Nagyon sértett, amit mondott.

-  Nem tudom…- mondta, de én a szavába vágtam.

-  És, ha a párom? Akkor mi van? Te hagytál el, nem várhattam rád örökké!- mondtam neki dühösen, és kiszakítottam magam az öleléséből.

-  Bella, kérlek, ne menj el!- kiabált utánam, de már az erdőben szaladtam.

Mégis mit képzel magáról, hogy meggyanúsít? Csak azért, mert nem mondok el neki valamit. Nem szabad tudnia a gyermekeimről. Nem tudom, hogy bízhatok benne. Nem akarom, hogy elvegye tőlem őket. Nekem csak a gyermekeim maradtak. És tudom, hogy ugyan Anthony nagyon mérges rá, de amint megismeri meg fogja szeretni. Tudom, önző dolog, amit teszek… Így is tud már Aro Renesmée-től, pedig pont ezt akartam elkerülni…

Na, Bella, akkor most mitől is félsz pontosan?- kérdezte a tudatalattim. A csalódástól. Ez nyilvánvaló. Egyszer már megégettem magam Edwarddal. Nem tudnám még egyszer elveszíteni.

Mikor visszaértem a szobánkba, Rachel ott várt.

-  Szia Rachel, mi újság? Történt valami, míg nem voltam itt?- kérdeztem.

-  Szia Bella, nagyon nem történt semmi. Csak Felix járt itt.- mondta szégyellősen.

-  Felix? Mit akart?- kérdeztem döbbenten.

-  Hát, csak az iránt érdeklődött, hogy hogy vagyok. Meg itt maradt egy picit beszélgetni. Nagyon kedvesnek tűnik.- mondta.

-  Elhiszem.- mosolyogtam rá.- És amúgy szeretnél valamiről beszélgetni?- kérdeztem tőle.

-  Igazából, a gyermekeidre lennék kíváncsi, alig meséltél még róluk. Renesmée nagyon szimpatikusnak tűnt…

Sokáig beszélgettünk, és én is megtudtam róla sok mindent. 19 éves korában változtatták át. Gyönyörű barna haja van, ami a derekáig ér, olyan magas, mint én, és nagyon csinos. Ahogy mesélte, mindig is szociális ember volt, de a táborban Ramon emberei nagyon megtörték, ezért most már kevésbé tud úgy megnyílni másoknak, főleg férfiaknak, mint eddig. Nem tudtam elégszer elmondani neki, hogy igazán semmiség volt kiszabadítanunk őt is onnan, de nem tágított, és állandóan megköszönte. Nagyon kedves lány.

Végigbeszélgettük a napot. Már este fele járt, mikor kopogtak az ajtón.

-  Kinyitom.- mondtam Rachel-nek, és az ajtó előtt várakozónak is egyaránt, mert tudtam, hogy mind a ketten hallják. Mikor kinyitottam az ajtót, egy nagy mackóval találtam magam szembe. Hirtelen azt hittem, hogy Emmett az, de hamar rájöttem, hogy Felix áll az ajtóban.

-  Á, szia,Bella! Mizu, csajszi?- kérdezte mosolyogva.

-  Szia, Felix. Miért van az az érzésem, hogy nem hozzám jöttél?- mosolyogtam rá.

-  Mindig fején találod a szöget… Igazából Rachel-t keresem. Beszélhetnék vele?- kérdezte. Megmosolyogtatott, hogy úgy kérte el Rachel-t, mintha az anyja lennék. Valamint láttam rajta, hogy egy kicsit zavarban van.

-  Hát, nem is tudom…- mondtam neki elgondolkodva, majd kitört belőlem a nevetés, mikor láttam az arcát. Olyan rémült képet vágott, hogy nem tudtam visszafogni magam.

-  Ne már Bella!

-  Persze, nyugodtan.- mondtam neki végül, és bementem a nappaliba.

-  Szia, Felix.- köszönt Rachel neki.

-  Szia Rachel… Tudod, arra gondoltam, hogy el kéne menned vadászni, és nem akarnám, hogy egyedül menj, ezért gondoltam felajánlom, hogy elkísérlek…- mondta Felix félősen. Behalok rajta. Idejön egy kislány, és Felix-ből félős kisfiút varázsol. Rachel rám pillantott megerősítésként, és mikor én bólintottam, mosolyogva egyezett bele.

-  Aztán vigyázzál a lányomra!- szóltam utánuk, mire csak kuncogás lett a válasz. Igaz még nem ismertem Rachelt régóta, de ez alatt a pár óra alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon hasonlított a természete Renesmée-éhez, és emiatt még közelebb éreztem magamhoz.

Fél órával később ismét kopogtak az ajtón. Elég kapós lett ez a szoba, mondhatom…

-  Szia, Demetri.- mondtam, miután kinyitottam az ajtót.

-  Szia, Bella! Azt szeretném kérdezni, hogy ráérsz-e egy picit?- kérdezte, ami eléggé meglepett, de mielőtt még válaszolhattam volna, valaki megelőzött.

-  Nem, nem ér rá. És nem, nem is fog ráérni.

-  Ezt majd ő eldönti, Edward.

-  Rád sosem fog ráérni, szóval ne strapáld magad.- válaszolta idegesen Edward.

-  Demetri, majd később beszélünk, jó?- kérdeztem tőle kedvesen.

-  Rendben. Sziasztok.- mondta, majd távozott.

Edwarddal farkasszemet néztünk. Nem szólalt meg egyikünk sem, végül én törtem meg a csöndet.

-  Miért voltál ilyen ellenséges vele?- kérdeztem.

-  Mert nem láttad a gondolatait.- válaszolta, még mindig izzó szemekkel.

-  És mit akarsz?- kérdeztem tőle. Nem szólt semmit, csak közelebb lépett, és a tarkómnál fogva közelebb vont magához. Arcunk centiméterekre voltak csak.

-  Téged. Tudni akarok rólad mindent. Az elmúlt évekről. Tudni akarom, hogy mennyi esélyem van arra, hogy mindent helyrehozzak. Tudni akarom, hogy mire gondolsz. Mindent, ami veled kapcsolatos. Szeretni akarlak, és azt akarom, hogy ismét bízz bennem, hogy te is viszont szeress. És sosem akarlak elengedni. Nem élném túl.- mondta, majd még mielőtt bármit válaszolhattam volna, lecsapott az ajkaimra. 

Sziasztok!

Itt az új fejezet :) Remélem tetszett :) Köszönöm a kommenteket, és a pipákat! 

Klaunak, Ulának és Sziszy-nek küldöm a fejit :) 

Szerintetek Bella el tudja felejteni a múltat, és meg tud bocsájtani Edward-nak? Valamint mit gondoltok Rachel-ről? Felix és Rachel összejönnek szerintetek? :) 

Puszik, 

Yvi (: