Huszonkettedik fejezet (16+)

       22.  Fejezet

Edward belépett a szobába maga előtt tolva engem, és én készségesen mozdultam vele együtt. Becsukta magunk mögött az ajtót, de az ajtait továbbra sem szakította el az enyémtől. Hevesen csókolt, és éreztem, hogy már nem fogja vissza magát úgy, mint rég. Persze már nem voltam az a törékeny ember, így nem is kellett volna neki visszafognia magát. Ahogy becsukta az ajtót, megfordultunk, és az ajtóhoz nyomott. Megemelt kissé, így a lábaimat a dereka köré tudtam kulcsolni. Ajkaimról áttért a nyakam kényeztetésére, és én egy elégedett sóhaj kíséretében hátrahajtottam a fejem, hogy jobban hozzá tudjon férni.

Végigvezette a nyelvét a nyakam finom vonalát, majd csókokkal lepte el, közben párszor óvatosan beleharapott a finom bőrbe. Remegtem az érintéseitől. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. Akartam akkor és ott.

-  Edward…- nyögtem elfúló hangon, ahogy az egyik keze a mellemre tévedt. Úgy látszott, félreértette a kérésemet, mert abbahagyta a kényeztetésemet, és a keze visszatért a derekamra. Nem bírtam magammal. A csípőmet egy kicsit előrenyomtam, így a lüktető pontjaink egymáshoz nyomódtak, hangos nyögést csalva ki mindkettőnkből.

-  Bella…?- kérdezte már-már suttogva, és a keze a fenekemre csúszott. Egy kicsit közelebb húzott magához, és így a testünk ismét teljesen összeért. Újból nyögtem, ahogy merev férfiassága nekem feszült.

-  Igen, kérlek.- suttogtam, és most én csaptam le az ajkaira.

Edwardot nem kellett kétszer kérni. Hirtelen azt éreztem, hogy a hátam mögül eltűnik az ajtó, és az ágyban vagyunk.

Nem sietett el semmit. Szépen lassan kigombolta az ingemet, és finoman lesimította a vállaimról. Majd, mikor ezzel kész volt, lehajolt hozzám, és megcsókolt. Olyan volt, mintha soha nem váltunk volna el egymástól. Mintha mindig is együtt lettünk volna. Összetartoztunk. Most már nem volt kétségem afelől, hogy vissza tudom-e engedni az életembe. Most már csak az volt a feladatom, hogy soha ne eresszem el, és ha rajtam múlik, akkor nem is fogom.

Az iránta érzett szerelmem felülírta az összes félelmemet. És a szívem győzött az agyam ellen vívott párbajban. Immár eldőlt. Teljesen, testestül, lelkestül Edward-é voltam. Nála volt a szívem, amit az első találkozásunkkor neki adtam. Nem volt más választásom.

Edward édesen kényeztetett. Nagyon figyelt rám, hogy tökéletes legyen.

Viszont arra nem számítottunk, ami egy szempillantás alatt megtörtént. Az ajtó kivágódott, és Rachel és Felix lépett be rajta. Persze azonnal megtorpantak, amint megláttak minket. Míg Rachel rögtön lesütötte a szemeit, és zavarba jött, addig Felix kikerekedett szemekkel bámult minket. Végül összeszedte magát, és próbálta visszafogni a vigyorát- kevés sikerrel.

-  Khm. Bocsika, megzavartunk valamit?- kérdezte, de a mondat végére már 1000 wattos mosoly terült szét a képén.

-  Hát, hogy is mondjam… Eléggé zavar a jelenléted, igen. Szóval, ha megkérhetnélek, húzz ki a szobából!- mondta Edward, de nem ért el vele semmit, sőt, ha jól gondolom, Felix még a gondolataiban is húzta Edward agyát. Nem tudtam, hogy mit tehetnék, így az arcára tettem a kezem, hogy lecsillapodjon egy picit, ami működött.

-  Felix, megkérhetnélek, hogy fordulj el, amíg legalább felöltözök?- kérdeztem tőle.

-  Nem mindegy már? Hiszen láttam, amit láttam.- kacsintott rám huncutul.

-  Felix, gyere, hagyjuk őket.- fogta meg Rachel Felix kezét, és próbálta kihúzni az ajtón, nem sok sikerrel.

-  Ne már, olyan jó a műsor…- nézett Rachelre nagy boci szemekkel, ami az ő vörös szemeivel eléggé morbidul hatott. Én ezt kihasználva gyorsan fölöltöztem, és felültem az ágyon, magammal húzva Edwardot is. Nem volt értelme hisztizni a történteken. Jobban is figyelhettünk volna… Ez már csak ilyen sajnos.

-  Maradhattok, de azért köszi, Rachel.- mosolyogtam rá.- Amúgy veletek mi van?- kéreztem rá az engem foglalkoztató kérdést.

-  Semmi.- vágta rá Rachel, de kezdett elpirulni.

-  Hát, nem semminek látszik…- mondtam én.

-  Felix odáig meg vissza van érted…- mondta Edward, mire Felixből egy morgást lehetett hallani.- Upsz, hogy ez még nem publikus? Bocsika…- ismételte meg Felix kifejezését kedvesem, mire kitört belőlem a nevetés. 1-1.

-  Fogd be a szádat, Cullen!- dörmögte Felix, mire én még jobban nevettem. Komolyan, olyan, mint egy félénk kisfiú, aki nem meri elmondani a kiszemeltjének, hogy tetszik neki. Már fogtam a hasamat a nevetéstől.- Ti teljesen bolondok vagytok.- nézett ránk, de engem nem érdekelt.

-  Ugyan Felix, mitől félsz?- kérdeztem tőle gonoszkodva.

-  Nem félek én az ég egy adta világon semmitől…- vágta rá.

-  Akkor ismerd be.

-  Mit ismerjek be?- értetlenkedett.

-  Hogy igenis tetszik neked Rachel.

-  Bella!- szólt rám az említett.- Rosszabbak vagytok a gyerekeknél.

-  Na, gyerünk, Felix, vagy csak nem félsz?- kérdezte most Edward, miközben átölelt, és a mellkasához húzott.

-  Nem félek én semmitől.- ismételte.

-  Akkor had halljuk.- unszoltam.

-  Miért ilyen fontos ez nektek?- kérdezte.

-  Mert nagyon úgy érzem, hogy te félsz az érzelmeidtől.- cukkoltam.

-  Hát jó… Rachel…- fordult a lány felé, és mélyen a szemeibe nézett. Látszott Rachelen, hogy nagyon zavarban van, de Felix is ideges volt kissé.

-  Igen, Felix?- kérdezte halkan.

-  Van itt ez a két bolond, akik szerint félek az érzelmeimtől, és nem merem kimondani őket…

-  Igen, tényleg itt van ez a két bolond.- mosolyodott el Rachel.

- Szóval, csak el szeretném mondani, hogy nagyon kedvellek már azóta, hogy megérkeztél. Nagyon szimpatikus vagy, és gyönyörű. Sosem volt még barátnőm, csak futó kalandjaim, de azt hiszem, hogy veled el tudnám képzelni a jövőmet…- mondta Felix, és ezzel engem is sokkolt, nem, hogy Rachelt.- Szeretek veled beszélgetni, és egyre jobban kedvellek, ahogy egyre közelebb engedsz magadhoz. Nem tudom, hogy te hogy érzel irántam, és tudom, hogy a történtek után nem szabad ilyet kérdeznem, de szerinted lenne esélyem nálad? Tudnál bízni bennem? Mindentől és mindenkitől megvédelek, csak egy szavadba kerül. Szeretném veled tölteni a napjaimat. Soha nem ismertem egy hozzád hasonló lányt sem. Mit szólsz?

Sziasztok!

Megérkeztem a frissel! Remélem tetszik! 

Klaunak és Sziszy-nek küldöm ezt a fejit. :) 

A mostani kérdéseim: Szerintetek Rachel mit válaszol? Ti mit válaszolnátok Rachel helyében?  

Puszi, 

Yvi (: