2014. október 25., szombat

Huszonnyolcadik fejezet

       28.  Fejezet
Boldogan ébredtem, hiszen Jake karjaiba voltam, és ami még fontosabb otthon, biztonságban. Óvatosan kimásztam az öleléséből, és lementem a lépcsőn. Éhes voltam, így megreggeliztem… Jobban mondva megvacsiztam. Meddig aludhattam?!
-  Jó reggelt, Csipkerózsika!- köszöntött Anthony.
-  Jó reggelt, tesó!- mosolyogtam rá.- Mennyit aludtam?- kérdeztem nagyot nyújtózkodva.
-  Több, mint 24 órát…- mondta aggódva.- Nem vagy éhes?
-  Nem, most ettem.- válaszoltam, de megmosolyogtatott öcsém gondoskodása. Mindig is ilyen aggódó volt.
-  Na, és Jake-kel mi van?- kérdi csibészes mosollyal, én meg elvörösödtem.
-  Semmi!- vágtam rá.
-  Alszik még?- kérdezte mosolyogva. Ó, hogy úgy… Ismét elpirultam, és bólintottam.- Biztos nagyon el van fáradva, napokon keresztül nem pihent.
-  Micsoda?- kérdeztem döbbenten. Ezt nem tudtam.
-  Amikor eltűntél, rögtön a keresésedre indult a mamival. Azóta nem aludt.
-  De hát napokon keresztül kerestek! Édes istenem!- döbbentem le.- Visszamegyek hozzá.- mondtam, mire Anthony csak egy mosollyal válaszolt.
Jake napokon keresztül aludt, és egyre jobban aggódtam miatta. Az egyik nap hallottam, ahogy Anthony és a mami telefonáltak, de nem hagytam el a Farkasom, őriztem az álmát, vigyáztam rá. Esténként bemásztam mellé az ágyba, és a karjai közé furakodtam, de nem mozdult mélyen aludt. Már négy napja.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki finoman simogatja a hátam. Gyorsan kipattant a szemem, és fölnéztem. Jake mosolygós arcával találtam magam szembe.
-  Szia.- köszönt.
-  Szia.- suttogtam vissza.- Hát felébredtél!- mondtam boldogan, és megöleltem.
-  Úgy látszik…- nevetett.
-  Úgy aggódtam! Négy napon keresztül aludtál…- mondtam, és nem engedtem el.
-  Akkor ezért vagyok ilyen éhes…- mondta.
-  Nagyon éhes vagy?- kérdeztem mosolyogva.
-  Farkaséhes.- mondta, és közben a szemeimbe nézett. Önkéntelenül megnyaltam az ajkaimat, mert kiszáradt a szám, Jake pedig nagyot nyelt. Miért érzem, hogy nem ételről van már szó?! Gyorsan kivertem ezt a fejemből, és kimásztam az ágyból, magammal húzva Jake-et is.

Jacob szemszöge
Mikor fölébredtem, Nessie a karjaimban volt. Nagyot dobbant a szívem. Kedvesem édesen alszik a karjaimban… Lehet ennél jobb a reggel? Óvatosan cirógattam a hátát, és boldogan néztem az arcát. Nessie először mocorgott egy kicsit, majd megrebbent a szemhéja, és lassan kinyitotta a szemét. Rám nézett. Ó, az az álmos tekintet…
-  Szia.- köszöntöttem, és le se ehetett vakarni a vigyort az arcomról.
-  Szia.- suttogta vissza.- Hát felébredtél!- mondta, mikor magához tért egy kicsit, és boldogság csillant a szemében. Magához ölelt, és én örömmel öleltem vissza.
-  Úgy látszik…- nevetettem.  
-  Úgy aggódtam! Négy napon keresztül aludtál…- mondta, és nem engedett el.
-  Akkor ezért vagyok ilyen éhes…- feleltem.
-  Nagyon éhes vagy?- kérdezte mosolyogva.
-  Farkaséhes.- válaszoltam, miközben a szemeibe néztem. Renesmée megnyalta az ajkait, amivel az őrületbe kergetett. Legszívesebben azokra a gyönyörű, hívogató ajkakra vetettem volna magam, de csak nyeltem egy nagyot. Nessie kikászálódott az ágyból maga után húzva engem, úgy indultunk meg a konyhába. Korán volt még, csak álmos arcokkal találkoztunk, akik kikerekedett szemekkel néztek ránk.
-  Jó reggelt!- köszöntem nekik, és ők vissza is köszöntek, csak utána jöttek rá, hogy kinek köszöntek vissza.
-  Jake, hát fölébredtél!- köszöntött Vic először, és megölelt.
-  Igen, végre visszatértem.- vigyorogtam vissza.
Rengeteget ettem, mert olyan éhes voltam, utána meg jóllakottan ültem a helyemen. Nessie fölment a szobájába, addig én Anthonyval beszélgettem. Kimentünk a házból. Ojjaj, ez valami komoly lesz…-gondoltam magamban.
-  Jake… Beszélni szeretnék veled Nessie-ről.- mondta végül. Én csak sokkolva álltam vele szemben.
-  Igen?- csak ennyit tudtam kinyögni.
-  Tudom, hogy a bevésődésed, és tudom, hogy nagyon szereted, és valamilyen szinten tudom, hogy te vagy a legjobb számára. És látom rajta, hogy már egyre jobban vonzódik feléd, úgy, mint egy nő…- hadarta, majd a hajába túrt. Végül megint rám nézett, és kiismerhetetlen érzelmeket láttam a szemeiben.- Szóval figyelj nagyon, Black, mert csak egyszer mondom el… Az áldásomat adom rátok, mint egyetlen férfi a Swan családban, de ha megbántod…- fenyegetett meg.
-  Kösz…- mondtam, és rámosolyogtam.- Nem fogom megbántani, erre esküszöm, de ha mégis, örömmel vállalom a felelősséget érte.
-  Helyes!
Ez után a beszélgetés után boldogan mentem vissza a házba pont akkor, mikor Nessie kilépett az ajtón. Nem vett észre, és nekem jött. Még szerencse, hogy elkaptam.
-  Hé kislány, figyelj a lábad elé.- mosolyogtam rá.
-  Bocsánat.- motyogta, és elpirult.- Igazából pont téged kerestelek.
-  Hát, éppen belém botlottál.- mondtam neki, majd mind a ketten nevetésben törtünk ki.
-  Jake, volna kedved eljönni velem a partra?- kérdezte.
-  Persze, gyere.- mondtam neki, és elkaptam a derekánál fogva.
-  Ne, Jake, tudok járni én is!- nevetett.
-  Hát jó, akkor egy verseny a partig?- kérdeztem.
-  Tudod, hogy mindig benne vagyok!- nevetett. Én letettem, és amint a lába érte a földet, el kezdett szaladni. Gyorsan lekaptam a nadrágomat, és átváltoztam, és már a nyomában voltam. Mikor már láttuk a partot, Nessie lekapta a fölsőjét, és már gombolta is a nadrágját. Én visszaváltoztam, és magamra kaptam a nadrágot. Ness lekapta a cipőit, és a nadrágot is. Én elkaptam a derekánál fogva, és beszaladtam a vízbe vele. Ő csak nevetett, ahogy rácsapódott a hideg víz. Mikor már derék ért a víz, megálltam, és letettem magam előtt.
-  Azt hiszem, én nyertem.- mosolyogtam rá.
-  Szerintem inkább döntetlen.- nevetett rám.
-  Hát jó.- hagytam rá. Hátat fordított nekem, és a mellkasomnak dőlt, miközben én átöleltem.
-  Milyen szép a táj.- mondta áhítattal.
-  Szerintem van, ami százszor szebb a tájnál.- mondtam, mire megfordult az ölelésemben.
-  Tényleg? És pedig?- kérdezte kíváncsian. Barna szemei engem fürkésztek, és én csodálattal néztem Őt. Kisöpörtem az arcából a vizes fürtöket, és végigsimítottam az arcán, ő pedig belebújt az érintésembe. Hallottam, ahogy a légzése felgyorsul, és ahogy a szívverése kihagy egy ütemet. Mosolygásra késztetett ez a reakció. Lehajoltam, és édes ajkaira puha csókot nyomtam. Megdermedt, majd visszacsókolt. Közelebb húztam magamhoz, ő pedig a nyakamba csimpaszkodott.
-  Te.- válaszoltam feltett kérdésére.
-  Szeretlek.- mondta, és én a világ legboldogabb embere voltam.
-  Az első pillanattól az enyém voltál.- súgtam az akjaiba.-Csak most jött el az idő, hogy megtudd. Szeretlek, édesem.- mondtam, és megcsókoltam.
-  Amikor elraboltak, csak Rád tudtam gondolni.- vallotta be, és a nyakamba temette az arcát.

-  Nem éltem volna túl, ha nem talállak meg.- vallottam be neki, és letöröltem a könnyeit.- Ne sírj, kedvesem, itt vagyok, és soha többé nem foglak elengedni.- mondtam, miközben erősebben fontam köré a karjaimat. 

6 megjegyzés:

  1. Szia Yvi :) jók lettek a fejik :)kicsit elmaradtam :( Remélem jobban vagy.Várom a kövit puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Sziszy!

      Örülök, hogy tetszenek a fejezetek! :)
      Köszönöm, már sokkal jobban vagyok, jókor jött ez a szünet! :)

      Puszi,
      Yvi (:

      Törlés
  2. Szia. Nagyon jó lett ez is. Örülök, hogy jobban vagy. Hozd hamar a frisset. Puszi Ula D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ula!

      Köszönöm szépen! :)
      Hamarosan hozom!:)

      Puszi,
      Yvi (:

      Törlés
  3. Szia!
    Mikor érnek már haza Belláék??? Kíváncsi vagyok Edward reakciójára.
    Ez a rész is jó lett. Szép is a szerelem... Hát még ha a tesó is áldását adja! :)
    Puszi: Klau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Klau!

      Az előző kommentedre válaszolva írtam, hogy lesz egy kis kitérőjük, de szerintem a 31-32. fejezetnél már hazaérnek. :)
      Köszönöm szépen!:) Igen, szerintem is az. Amúgy bevallva az igazat nekem az egyik kedvenc párom az a Renesmée, Jake páros. Szerintem nagyon aranyosak együtt. :) (és Jake is megérdemli már, hogy legyen egy életre szóló párja)

      Puszi,
      Yvi (:

      Törlés

Másik blogjaim