26. Fejezet
A csöndbe
Caius éles hangja hasított bele.
- Nem!
Szó sem lehet róla!- kiáltotta, miközben fölállt a trónjáról. Idegesen bámulta
szerencsétlen Felixet, aki mozdulatlanul térdelt Aro előtt várva a döntést.
Marcus unottan nézett Caiusra, majd tekintetét Felix felé fordította. Caius
fújtatott dühében.- Nem engedem, hogy még egy katonát elvigyenek tőlünk ezek a
nők! Biztos valami igézetet bocsátottak a katonáinkra! Aro, ne dőlj be nekik!-
üvöltötte, és odatrappolt a megszólított mellé. Érdekes látvány volt, ahogy a
két vezető egymásra meredt. Aro kissé sértetten fordult vissza Felix felé, míg
Caius remegett a dühtől.
- Fivérem,
nincs semmi bizonyíték arra, hogy ezek a hölgyek megigéztek volna bárkit is.
De, ha kell, utánanézhetek… Felix!- szólt az előtte térdelő katonához, aki
készségesen nyújtotta felé a kezét, hogy lássa az összes gondolatát.- Semmi sem
utal arra, hogy valakinek a befolyása alatt állna.
- Hát
persze, hogy nincs. Akkor az a képesség egy fabatkát sem érne! Ne legyél
bolond, Aro, mert ezek most azt csinálnak belőled.- köpte a szavakat Caius.
- Elég,
nem tűröm, hogy így beszélj velem a barátaink előtt. Nyugodj meg, Caius, nem
látom értelmét, hogy így kivetkőzz önmagadnak. Nincs veszélyforrás, nem kell
senkitől sem tartanunk. Egy katonánk szabadságot kért, nem értem, hogy miért
kell ekkora ügyet csinálni belőle.
- Hát
nem látod? Vagy már téged is behálóztak? Éppen az előbb fenyegetett meg minket
a te drága Bellád- utálkozva ejtette ki a nevemet, és én is éppen olyan
„kedvesen” néztem rá, miközben beszélt.-, hogy ha nem engeded el őket, akkor
több tehetséges katonánknak is eltűnik a tehetsége. Nem hiszem, hogy egy ilyen
erő ne lenne arra képes, hogy befolyással bírjon másra.
- Csakhogy
drága Caius,- szólaltam meg most én.-
Felix nem hozzám kötődik, hanem Rachel-hez. Én az összes időmet Edwarddal
töltöttem, aki egykoron a kedvesem volt. Nem hiszem, hogy magyaráznom kéne,
hogy miért szeretne Edward velem tartani. Őt biztosan nem igéztem meg. Felix
pedig… Már megbocsáss, de miért kéne nekem még egy vörös vámpír? Én tisztán
láthatóan nem a ti étkezési szokásotokat követem, nem akarok még azzal is
foglalkozni, hogy megvédjem az otthonomat egy emberekkel táplálkozó vámpírtól.
Ezek fényében elhiheted nekem, hogy nincsen semmilyen indíttatásom, hogy
megigézzem Felixet, még ha bírnék is ilyen erővel.
- Edward
is vörös szemű, vele miért tennél kivételt?- támadt nekem Caius.
- Mint
már mondtam, Edward egykoron a kedvesem volt, és most is az. Valamint ő majd’
egy évszázadon keresztül vegetáriánus életmódot folytatott. Nem hiszem, hogy
probléma lenne a visszatéréssel.
- Attól
még, hogy neked ott van Edward, még megigézhetted Rachelnek.- vetette fel újabb
elméleteit.
- Caius,
nem tűröm a légből kapott vádaskodásaidat! Egy katonád önszántából akar elmenni
innen, szabadságra vágyik annyi év szolgálat után. Miért fáj ez neked?-
kérdeztem, mire nem tudott válaszolni. Vagyis tudott volna, de nem vallhatta
be, hogy azért nem akarja elengedni Felixet, hogy a mi családunkat erősítse.
Félt tőlem, ezt tisztán éreztem, nem kellett külön képesség hozzá. Félt a
képességeimtől, hiszen nem ismerte. Félt attól, hogy esetleg át akarnám venni
felettük a hatalmat, mert nem értek egyet az uralkodásukkal. És félt attól,
hogy ha ezt megkezdeném, sikerrel járnék. Az ég szerelmére, hisz biztos vagyok
benne, hogy Aro ódákat regélt a Ramon elleni cselekedeteimről.
- Most,
hogy lenyugodtak a kedélyek kissé, szavazzunk.- mondta lágy, halk hangon
Marcus.- Nem látom értelmét visszatartani a katonánkat, ha menni akar. Főleg
úgy, hogy megtalálta végre a párját annyi év után.- rámosolygott szomorú
szemeivel Felixre, aki csak egy hálás tekintettel köszönte ezt meg.- Nem
mellesleg, a Volturi klánból szabadon távozhat, aki akar. Ezt nem akarjuk felrúgni,
igaz testvérem?- nézett ekkor bölcs szemeivel Caiusra, aki idegesen nézett vele
farkasszemet.- Végül, ha még fel is akarnánk ezt bontani, akkor sem biztos,
hogy egy hűséges katonával tudnánk számolni, hiszen éppen a legfontosabb
dolgokat vennénk el tőle: a szabadságát, és a szerelmét. A magam részéről
távozz nyugodtan, barátom.- fejezte be beszédét Marcus, és mindannyian hálásan
néztünk rá.
- A
magam részéről, nem engedem, hogy távozzon. Biztos vagyok benne, hogy
befolyásolják valamilyen módon.- mondta Caius, majd a helyére ment, és leült a
trónra.
- Ismét
csak rajtam van a sor, hogy döntsek…- mondta Aro egy savanyú mosollyal.- Felix,
drága, hűséges Felixem. Mióta átváltoztattalak, minden szavamat, kérésemet
teljesítetted. Nem tiltakoztál soha semmi miatt, az egyik legkitűnőbb katonám
voltál, így hát most itt az idő, hogy ezt az egy kérésedet teljesítsem.
Feloldozlak a szolgálataid alól, elhagyhatod a Volturi nevet. Remélem, azért
majd néhanapján meglátogatsz minket, de e naptól szabad vagy.- mondta ki az
ítéletet Aro, és amint ez elhangzott, mi boldogan mosolyogtunk. Rachel, ha
tudott volna, biztosan sírt volna örömében. És akkor, Felix odaszaladt
Rachelhez, megfogta és a derekánál fogva fölemelte, majd boldogan megpörgette.
Mikor letette a földre, egy óvatos csókot nyomott a lány ajkaira. Rachel ezen
megdöbbent, de gyorsan összeszedte magát, és boldogan mosolygott vissza a
férfira.
Készen álltunk, végre mind a négyen elhagyhattuk
szabadon Volterra kapuit! Gyorsan
összepakoltunk, és indulásnak eredtünk. Amint kiléptünk a kapun,
megkönnyebbülten sóhajtottunk föl.
- Ne
és most merre?- kérdezte Felix vidáman, miközben összekulcsolta Rachellel az
ujjait.
- Haza
megyünk.- kiáltottam boldogan.- Ja, de ugye tudjátok- néztem ekkor a két
fiúra.-, hogy állati véren kell élnetek mostantól?!
- Nemár,
Bella, most ugye szívatsz!!- fakadt ki felix, mire mindannyian nevetésben
törtünk ki.
Sziasztok!
Úgy gondoltam, hogy ha már késtem a szombati fejezettel, ezért hozok egy meglepi frisst! :)
Puszi,
Yvi (:
Szia. Még. Még. Még. Még. Még.Frisset amilyen gyorsan csak tudod. Puszi Ula D.
VálaszTörlésSzia Ula!
TörlésHolnap hozom a 27. fejezetet!:)
Puszi,
Yvi (:
Szia!
VálaszTörlésSzipi-szupi jó lett! :))
Nem is csavartál Félixel kapcsolatban. Tudsz még meglepetést okozni.
De hogy én Caiust hogy utálom!
Puszi: Klau
Szia Klau!
TörlésKöszi!:)
Igyekszem...:)
Hát nekem sem szimpi... :/
Puszi,
Yvi (: