Harmincegyedik fejezet

       31.  Fejezet

-  Micsoda?- döbbent meg Emmett.- El akarsz költözni innen?- hitetlenkedett.

-  Igen, nézd Emmett, kell a családnak egy kis légkörváltás. Nem maradhatunk itt, mert itt csak Rose elvesztése jut eszünkbe mindenhonnan. Persze nem fogjuk elfelejteni soha. De muszáj kiszakadnunk a gyászból.- győzködte Alice.

-  Én nem akarok sehova sem menni.- meredt húgára a nagy mackó, aki viszonozta ezt. Néhány másodpercnyi néma vita után Carlisle szólalt meg.

-  Szavazzunk… Ki van Alice ötlete mellett?- kérdezte.

-  Én igen. –mondta Edward.

-  Én is. Kell a változás.- mondta Jasper elgyötört arccal.

-  Én ellene vagyok.- mondta Emmett, és nem vette le a tekintetét Alice-ről.

-  Mellette szavazok.- mondta halkan Esme.

-  Szerintem is csak jót tenne nekünk.- mondta végül Carlisle.

Emmett legyőzöttként omlott a kanapéra. Beletörődött a költözésbe, szomorúan nézett föl egy pár perc múlva.

-  Hova megyünk?- kérdezte.

-  Forks-ba.- adta meg a választ Alice.- Már mindent elintéztem. A költöztetők holnap jönnek a dolgainkért. Már mindent összepakoltam. Akár most indulhatunk…- mondta boldogan.- És Emmett, ne aggódj, szeretni fogod ott.- mondta egy kedves mosollyal.- Láttam.

-  Azt kétlem. Maximum tettetni fogom…- mondta a nagy mackó, de azért felkelt, és elindult a szobája felé.

-  Már mindent bepakoltam. A te ruháidat is. Induljunk.- csapta össze piciny kezeit Alice. – Esme és Carlisle itt marad még holnapig, utána ők is jönnek.

Nem kellett többször mondania, mindenki kiszaladt az ajtón. Boldogan indultam haza. Végre a családommal lehetek, ráadásul visszakaptam a régi családomat is. Csak amiatt aggódom, hogy a két családom hogy fog kijönni egymással…

-  Min töröd azt a szép fejed, kicsim?- kérdezte Edward.

-  Semmin.- vágtam rá.

-  Biztos van valami, mert ha nem lenne semmi, akkor nem lennél ennyire komoly… Már-már kétségbeesett az arckifejezésed…

-  Jó, jó. Csak amiatt aggódom, hogy a családunk hogy fog kijönni egymással…- ott van Vic, akiről azt hiszik, hogy gonosz, és, hogy meghalt. Jake és a falka, és ami a legfontosabb, a gyerekek. Remélem Anthony adni fog Edwardnak és a Cullen családnak egy esélyt. Biztosan jól kijönnének, ha ismerné őket.

-  Ne aggódj, ha szeretnek, akkor elfogadnak minket. Mi biztosan el fogjuk őket fogadni.- mondta bíztatóan.

-  Először találkozztok…- mormogtam az orrom alatt.

Nem sokat beszéltünk ez után. Csak futottunk. Húzott a szívem haza. Soha nem futottam még ilyen gyorsan, csak, mikor Nessie-ért mentünk. Fél napon belül Forks-ban voltunk. Az erdőn keresztül mentünk a Cullen villába. Ott megbeszéltem Edwarddal, hogy először hazamegyek, beszélnem kell a családommal, majd csak utána találkozhatnak ők is. Muszáj fölkészítenem rá őket. Kedves volt, mert megértette.

Mikor hazaértem, gyorsan bementem a bejárati ajtón, és boldogan néztem körbe. Vic és Anthony a kanapén ülve beszélgettek, miközben a fotelban Jake ült ölében a lányommal. Amint megláttak, a gyerekek egyszerre szaladtak oda hozzám, és lassítás nélkül ugrottak rám.

-  Mami! Végre hazaértél!- mondta Nessie.- Olyan régóta voltál távol!

-  Itt vagyok, kincsem, már nem megyek sehova.- ígértem neki, és össze-vissza puszilgattam.- Ó, Anthony, drágám!- öleltem meg kisfiamat is, és ő is úgy járt, mint a nővére. Boldogan öleltem magamhoz az ikreket.- Mi történt, míg távol voltam?- kérdeztem mosolyogva mindenkitől. Nessie elszakadt tőlem, és Jake mellé állt. Bátortalanul megfogta a kezét, és óvatosan nézett rám.

-  Jake és én együtt vagyunk…- mondta a nagy hírt várva a reakciómat. Jake csak mosolygott, mint a vadalma.

-  Úgy örülök nektek!- mondtam meghatottan. Tudtam, hogy el fog jönni hamarosan ez a pillanat, de, hogy ilyen hamar fölnőjön a lányom, álmomban sem gondoltam volna.

-  T-tessék? Nem haragszol?- kérdezte döbbenten.

-  Dehogy, kincsem, hiszen a bevésődése vagy.

-  Nem hiszem el, hogy mindenki tudta rajtam kívül…- fortyant fel kicsit, de mikor Jake mosolygós szemeibe nézett, nem tudott tovább duzzogni: neki is mosolyra húzódott a szája.

-  Amúgy nem agyon történt semmi velünk.- vette át a szót Anthony.- Vártunk már.

-  Hidd el, kicsim, én is vártam, hogy hazaérhessek.

-  Bella, gyere, had öleljelek meg!- mondta Vic, és már a karjaiban voltam.- Örülök, hogy épségben hazaértél.- mondta, és egy pillanat múlva a fülembe suttogott, hogy csak én hallhassam.- Visszajöttek a Cullenek, ugye?- Én csak egy bólintással válaszoltam, és rámosolyogtam.

-  Én is örülök.

-  Engem se hagyj ki…- panaszkodott Jake, és mikor ő ölelt, elfintorodott egy pillanatra. Szóval ő is észrevette az illatukat…

-  Lenne egy hatalmas bejelentésem…- kezdtem. Most, vagy soha…- Lenne pár személy, akit be szeretnék mutatni nektek.- mondtam.- Remélem, kedvesek lesztek velük, hiszen a családunk tagjai lesznek. Délután találkozunk velük az erdőben.- mondtam.- Most viszont megyek tusolni, és átöltözöm, mert koszos vagyok.

-  Hát igen, bűzlesz…- mondta Jake, de én tudtam, hogy mire érti. Szúrósan tekintettem rá, majd felmentem a szobámba.

Hamar elkészültem, és lementem a családomhoz. Boldogan beszélgettünk, amíg el nem jött az idő, hogy találkozzanak a többiekkel. Először úgy beszéltem meg, hogy Rachellel, és Felix-szel fognak találkozni, utána hatkor jönnek a Cullenek. A lelkükre kötöttem, hogy ne jöjjenek hamarabb. Carlisle, és Esme még úgy sincs itthon, csak fél hatra érnek ide.

Odaértünk hát a tisztásra, és Felix és Rachel már vártak. Renesmée boldogan intett Rachelnek, aki sután, de visszaintegetett. Közelebb mentünk, és bemutattam őket egymásnak. Hamar egy hullámhosszra kerültek, és Rachel bátrabban mert beszélgetni a lányokkal. Jake és Felix is jól kijöttek, de Jake-t zavarta, hogy Felix szeme vörös. Persze már látszott az arany karika a szélén a szemének, amit jó kezdetnek tekintett. Anthony is beszélgetett mindkettejükkel. Boldogan néztem, hogy milyen könnyen beilleszkednek a családunkba. Milyen elfogadóak egymással szemben. Még Felix sem tett megjegyzést Jake-re. És a gyerekekkel kapcsolatosan sem tett semmilyen megjegyzést. Majd megtudja hamarosan, hogy „mik” is ők valójában, hisz hat óra volt már, és hallottam a hat láb keltette dübörgést.

-  Várunk még valakiket?- kérdezte Anthony, miközben Jake-kel egyszerre toltak maguk mögé minket lányokat.

-  Igen, velünk vannak.- mondtam, és előre léptem. Ekkor léptek ki a Cullenek is a fák takarásából. Amint meglátták Anthony-t, és Renesmée-t, a földbe gyökerezett a lábuk, és nem jöttek közelebb. Anthony ugyanúgy dermedten bámult rájuk, és a tekintete megakadt Edwardon. Renesmée csak egy „Úr Isten!”-t nyögött, de utána ő is elnémult. Dermedten méregették egymást, és az idegességem kezdett felőrölni. Ha nem lép senki semmit, kénytelen leszek én tenni valamit…

Sziasztok!

Itt a friss, remélem tetszik! :) Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnotok, de tényleg nem volt időm megírni ezt a fejezetet. 
A következő részben már láthatjátok a reakciókat is! :) 
A fejezetet Klaunak küldöm sok szeretettel. 
Szerintetek hogyan fog reagálni Edward a gyerekekre? És a gyerekek a Cullen klánra? Vic-et hogy fogják fogadni? (Hiszen ők úgy tudják, hogy meghalt, és mikor legutoljára találkoztak, Vic meg akarta ölni Bellát.) 
Holnap igyekszem hozni a következő részt. 
Köszönöm, hogy ilyen türelmesen vártatok!

Puszi, 

Yvi (: